8.rész-Fő az időzítés...

https://www.youtube.com/watch?v=i1Tz-0Ksugk

V szemszöge:
.....

Már itt vagyunk a bejárati ajtótól nem messze. Remélem, hogy tényleg itt van Yuri és, hogy nem esett bántódása.

-22:00 van. Menjünk -mondja NamJoon. Gyors írok a többieknek, hogy bemegyünk, majd elindultunk. 

Szerencsére nem találkoztunk senkivel, az őröket is sikeresen kikerültük. Síri csönd uralta a házat. Fojtogató érzés kerített a hatalmába, de nem engedtem, hogy átvegye felettem az uralmat. Óvatos léptekkel haladtunk befelé. Szerencsére nem botlottunk bele senkibe.

Jin szemszög:

Még mindig nem tudom felfogni ennek a két hétnek a történéseit. Hogy lehet az, hogy Woon és Yuri ugyan az a személy? V-nek mi okból lett ilyen rémes múltja? És én mit keresek itt egy vad idegen ház előtt egy éles fegyverrel kezemben?

Már csak abban reménykedem, hogy minél előbb túl leszünk rajta és Yurival együtt térhetünk haza.

Ekkor rezgett a telefonom én meg gyorsan megnézem.

-V üzent, hogy elindultak...-súgom oda a többieknek, akik veszik a lapot és mi is elindultunk.

Már egy ideje megyünk, de nem hallunk semmit. Szerencsére nem találkoztunk eddig senkivel sem. Gyorsan írok V-nek, hátha ők találtak valamit.

-Szia. Találtatok már valamit?

Suga szemszöge:

Már egy ideje megyünk a folyosón és nem futottunk össze senkivel. V elővette a telefonját, majd csak azt mondta azt kérdezik találtunk e valamit. Egyre beljebb megyünk a házban, amikor hangokra leszek figyelmes. 

-Héj srácok! Halljátok?-súgom a többieknek oda.

Ők is jobban figyelnek, majd amikor meghallják amit én Rap Monster előre megy, V gyorsan írt a többieknek, hogy menjenek el gyorsan a házból és mi is mindjárt megyünk, majd a kocsinál találkozunk.

Óvatos léptekkel követjük Moon-t, majd megállt, vele pedig mi is. Kibiztosítottuk a fegyvert, majd az egyik ajtó előtt állva még egyszer egymásra néztünk, majd bementünk.

-Azonnal engedd el!-kiabálja Monster én meg egy kissé lefagyok a látvány miatt. A férfi Yurin ülve épp....Na de gyorsan észbekatam, fegyvert szegezve a férfire irányítottam a falhoz, ahol Moon átvette, V azonnal hívta a rendőrséget, én pedig Yurihoz rohantam. Könnyeivel volt elázva az arca karjából a vér még folyt és az ájulás szélén állt. Utolsó mondta hagyta el ekkor a száját.

-Ne vigyetek a korházba, mert a szüleim rájönnek.-majd eszméletét vesztette. A rendőrök hangját hallottam, gyorsan felkaptam a hátamra Yurit, majd a hátsó kijáraton távozva az autónkhoz mentem. Jin szerencsére már a kormány mögött ült, így rögtön indultunk is. 

Felhívtam az egyik orvos barátomat, aki volt olyan kedves eljött hozzánk.
Miután megvizsgálta azt mondta, hogy sokat kell pihennie, de amúgy rendben lesz. Megköszöntem, majd miután elment, rá fél órával kb. megjöttek Taehyung-ék. Egy kissé megviseltnek látszottak. Amint meglátták Yurit egyből hozzánk siettek.

-Jól van?-kérdezte V aggódva.

 

-Az orvos azt mondta sokat kell piehenie és rendben lesz.

 

-Rendben, akkor felviszem a szobámba. Nem hinném, hogy a kanapé kényelmes lenne neki.-mondta és már nyúlt is volna Yuriért, de lefogtam a karját.

-Szerintem jobb lesz, ha ma nálam alszik.-mondtam. Láttam rajta, hogy legszívesebben leütne, de türtőztette magát.

-Rendben.-ezzel pedig kiviharzott a nappaliból. Már mindenki ment a szobájába, mivel mindenki nagyon elfáradt. Ölembe vettem Yurit, majd a szobámba vittem és lefektettem az ágyra. (Amikor haza értem már lefürdettem és adtam rá tiszta ruhát). Mivel már én is lefáradtam levettem a felsőmet meg a nadrágomat és, hogy kényelmes legyen egy szál bokszerban befeküdtem az ágyba Yuri mellé, majd egyből el is nyomott az álom.

Yuri szemszöge:

Mikor felkeltem egy ismeretlen szobában találtam magam. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Két kar nehezedését éreztem derekamon. Nagyon féltem. Végül összeszedtem az eddigi összes bátorságom és megfordultam. Szerencsére csak Sugának találtam szembe magam. Gondolkozásomból egy torokköszörülés szakított ki. Suga felkelt én meg az ajkait néztem. Édes Istenem, ez nagyon kínos. Mosolyra húzta a száját, majd közelebb húzott magához. Ekkor vettem észre, hogy csak egy bokszer van rajta. Ez miatt még jobban piros lettem, amivel csak egy kuncogást váltottam ki Sugából. El akartam húzódni tőle, de ő még jobban húzott magához.

-Jó reggelt!-mondta azzal a szexi reggeli hangján. ÁÁÁÁ....Megőrűltem.

-Neked is. De, hogy kerültem ide?-kérdeztem, majd éreztem, hogy megfeszül alattam.

-Szerintem jobb lesz ha majd lent beszéljük meg.-mondta majd megcsókolt. Ez most komoly? Muszáj volt Suga? Bár mennyire is akarom nem tudok ellenállni neki. Az eszem is meg a szívem is mást mond. Nagyon nagy bűntudat kerített most hatalmába. Miután levegőhiány után elváltak ajkaink kissé zilálva kezdtem el beszélni.

-Figyelj Suga! El kell mondanom valamit.....Nyáron férjhez kell mennem valakihez.-mikor végre kimodtam egy megkönyebbűlt sóhaj hagyta el a számat.

-Tudom!-mondta, én pedig ledöbbenve feküdtem mellette.-Majd mindent megtudsz ha lementünk.

Még egy darabig feküdtünk az ágyban, majd felöltöztünk és lementünk a többiekhez.indenki síri csendben ette a reggelijét.

-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva, a fiúk meg értetlen fejet vágtak.-Mi az?

-Hogy hogy ilyen jó kedved van? Nem mintha baj lenne, csak kérdezem -JungKook.

Helyettem viszont Suga válaszolt.

-Nem mindenre emlékszik.-ennyivel le is zárva az ügyet. Miután végeztünk a reggelivel a nappaliba mentünk.

-Szóval srácok. Mióta tudjátok, hogy lány vagyok?

-Amikor eltűntél, rá két hétre.-mondta halkan Jin.

-És, hogy találtatok rám? Honnan tudtátok meg?-kérdeztem.

 

-Hát az úgy volt, hogy...-kezdte Jimin, de V félbeszakította.

-Én mondtam el nekik. Már több mint egy hete eltűntél, de a cuccaidat itt hagytad és ebből következtettünk arra, hogy elraboltak. Hallottuk, hogy elrabolnak csajokat és abba a házba viszik őket és arra gondoltunk, hogy megkeresünk.-hát ez egy kicsit sok.

-Értem....Nagyon haragszotok rám?-kérdeztem bizonytalanul.

-Dehogy.-mondta Kooki és megölelt, majd szép lassan mindenki jött.

Ezután még beszéltünk pár dologról, köztük arról is, hogy már nem sok időt tudunk együtt tölteni, ezért csomó programot szerveztünk.

Arra viszont még mindig nem jöttem rá, hogy V-nek mi köze volt az elrablásomhoz.

Mivel már sötétedett felmentem a szobánkba. Épp mentem volna be a fürdőbe, amikor nyílt az ajtó.

Suga jött be.

-Szia. Bocs, hogy zavarlak csak arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni..De már látom, hogy mész fürdeni.-mondta és láttam, hogy egy kicsit zavarban van.

-Végül is még nem mentem el. Szívesen elmegyek veled.-mondtam és egyből elmosolyodott.

Felvettem egy pulcsit meg a cipőm Sugával együtt, elköszöntünk a többiektől majd elindultunk.

Már egy ideje megyünk és be sem áll a szánk. Egyszer csak hirtelen csend lett. Suga megállt, maga felé fordított és megcsókolt. Nagyon élveztem, de az eszem időben kapcsolt és eltoltam magamtól.

-Suga, mondanom kell valamit....

7.rész-A terv 16+

 

Yuri szemszöge:

Már másfél hete itt vagyok, büdösen, magányosan. Enni kapok napi háromszor és ezzel el is vagyok intézve. Már lemondtam arról, hogy valaki keresni fog. Max anyuék egy hónap múlva, de az még hol van. A srácok biztos már kerestek egy új tagot és már el is felejtettek engem.

Valahogy úgy érzem nem lesz annak jó vége, hogy már lassan két hete "hagynak élni,,. Vajon mit fognak velem csinálni?

 

Jimin szemszöge:

Nem hiszem el, hogy Taehyung miatt Yuri ilyen helyzetbe került. Vajon jól lehet? Csináltak vele valamit?...Akkor biztos, hogy V nem fogja túlélni.

Már lassan fogytában vagyunk az idővel. V-nek van egy haverja, akitől már szereztünk fegyvereket és meg van elvileg, hogy hova rejtették Yurit. Már csak azt kéne megtervezni, hogy hogyan fogjuk onnan kihozni. Remélem, hogy egyikünknek sem fog baja esni.

Most is a nappaliban ülünk és ezen gondolkozunk. Szerencsére sikerült megszereznünk a ház alaprajzát, így valamivel könnyebb. Gondolataimból Rap Moon hangja ragad ki.

-Megvan!...Szóval, Jimin és JungKook, Jin valamint J-Hope a hátsó bejáraton keresztül megy be a házba és a keleti oldalt vizsgálják át....Én, Suga és V pedig a nyugatit. Ha valaki megtalálta vagy valami történt egyből értesítjük a másik csapatot. Mindenkinél lesz fegyver, de csak a lehető legszükségesebb alkalomkor használjátok csak-mondta Moon. Mindenki feldolgozta a mondottakat, majd megbeszéltük csapatokként a részleteket. Végül arra jutottunk, hogy 22:00-kor kezdjük az "akciót,,. Már csak abban reménykedem, hogy időben megtaláljuk Yurit és, hogy nem esett neki semmi baja.

Yuri szemszöge:

Pontosan két hete vagyok ezen a nyamvadt helyen. Nagyon félek. Valahogy nagyon rossz előérzetem van. Felkeltem és elhúztam a függönyt, hogy valamelyest kis világosság legyen a szobába. Ekkor pedig nyílik az ajtó. Ugyan az a srác jött be, aki első nap is.

-Látom már felébredtél.-mondta majd odajött hozzám és karomnál fogva húzni kezdett maga után. Miközben haladtunk a folyosón a félelem uralkodott el rajtam. Nagyon sok ajtót láttam és mindegyikre egy név volt írva ( gondolom ) és az, hogy mennyi ideje vannak itt. Egyszer csak egy ajtó előtt álltunk meg, majd belökött rajta. 

Egy fürdőben találtam magam. Nagyon megörültem neki, mert már két hete nem fürödtem és már saját szagot árasztottam. Arra vártam, hogy a srác kimenjen, de nem ment.

-Ne zavartasd magad, fürödj le. Nekem muszáj itt lennem. Siess, a főnök nemsokára látni akar!

Mondta és olyan félelmet keltett bennem, hogy azt tettem, amit mondott. Nagyon jó érzés volt két hét után tiszta vizet és tusfürdőt érezni a bőrömön. Miután megmostam a hajam is kiszálltam, majd egy törölközőt tekertem magam köré.

-Tessék, ezt kell felvenned. A főnök parancsa.-mondta és egy fekete ruhát nyomott a kezembe.

-Bocs, de fehérneműt nem kapok.

-A főnök direkt megtiltotta, hogy adjak neked.-mondta gúnyos mosoly kíséretében.

Megtörölköztem, majd felvettem a ruhát. Testhez simuló volt és szinte szinte a fél fenekem kinn volt. Miután felvettem megszárítottam a hajam, majd újra maga után kezdett húzni. 

Most egy konyhába lehettünk. Elém nyomott egy kis ételt, amit megettem, majd adott egy gyógyszert, amit egy pohár víz segítségével bevettem. 

Gyorsan odapillantottam a falon lévő órára, ami már 20:00 mutatott. Ilyen hamar elment volna az idő?

Megint húzni kezdett maga után és végül egy ajtó előtt álltunk meg. Elővett egy kulcsot és kinyitotta az ajtót.

A szobát sötétség uralta. Belökött az ajtón, majd rám zárva az ajtót, elment. Nem nagyon tudtam, hogy hány óra lehet, de már egy jó ideje benn voltam a szobába. 

Kb. 22:00-kor pedig nyílt az ajtó. Ezt onnan tudom, hogy amikor bejött valaki az ajtón, pont láttam a falon lévő órát.

Az ajtón egy férfi jött be, úgy 23-24 körüli. Közeledni kezdett, én pedig hátrálni, míg végül el nem értem a falat. 

Ekkor megpillantottam az arcát. Szemei zöldek, mikben ha nem ilyen helyzetben lennék elvesznék. Izmos, kocka hasú. A száját lenyalta, ami ezek után a látvány után izgatónak hatott.

-Csak nem bejövök neked cica?-mondta és közelebb jött, teljesen nekinyomva a falnak.-Úgy látszik még sem vagy annyira oda V-ért.-a név hallatán azt hittem elájulok. Mi köze van ennek V-hez? Egyáltalán miért vagyok itt?-Most pedig játszani fogunk egy kicsit. Ha nem ellenkezel, ígérem megkíméllek -mondta és teljesen hozzásimulva, karjaimat falhoz nyomva kezdte el a nyakamat, kulcscsontomat csókolgatni. 

Próbáltam eltolni magamtól, sajna sikertelenül. Egyik kezét oldalamon keresztül levezette combomig, ahol egyre beljebb haladt. Kezdtem felizgulni, de próbáltam ellenállni. Ekkor pedig egyik ujját minden figyelmeztetés nélkül belém vezette. Egy kissé zilálni kezdtem. Ajkamba haraptam, mivel nem akartam neki megadni azt az örömöt, hogy nyögni hall. Fikáncolni kezdtem, ezért ujját kihúzta belőlem, nedvemet pedig lenyalta róla.

-Mondtam, hogy mi lesz ha ellenkezel nem?-kérdezte kissé frusztráltan, majd az ágyhoz kezdett el tolni és eldöntött rajta. A csuklómat hátra nyomva bilincsbe rakta. Ekkor jutott eszembe az, hogy V ugyan ezt csinálta velem. Eme gondolat miatt könnyek gyűltek a szemembe. Most mihez kezdjek?

Rángatózni kezdtem, majd gyenge pontját sikeresen eltaláltam. Nagyon felidegesíthettem ezzel, mert számat szik szalaggal leragasztotta majd közel hajolt a fülemhez.

-Én adtam egy esélyt, de te nem éltél vele. Hát ezért most szenvedni fogsz.-mondta egy gúnyos egyben perverz mosoly kíséretében, majd az egyik éjjeli szekrényből elővett egy ollót. Rémülten néztem rá, de ő meg mindig mosolygott. Megfogta ruhám alját és elkezdte vágni felfelé. Nagyon féltem. Miután levágta rólam újra csókolgatni kezdett. Volt amikor élveztem, de nem engedtem meg magamnak, hogy nyögjek. Ez láthatóan zavarta is. Ekkor megint egy fiókba nyúlt és egy kést vett ki belőle. Megint fülemhez hajolt, majd belesuttogott.

-Ha nem nyögsz, nem sokáig lesz ilyen aranyos pofid.-ekkor elhajolt, a kést pedig az egyik felkaromon végighúzta és éreztem, hogy melegség önt el ott. Ezután még egyszer hozzám hajolt.

-Ezt pedig vedd figyelmeztetésnek -mondtam, majd újra csókolgatni kezdett. Néhányszor nyögtem, mert nem akartam még több vágást szerezni. Elkezdett ő is levetkőzni, majd visszamászott hozzám. Még párszor megpuszilt itt-ott, majd az óvszert felhúzta és épp belém helyezte volna merev ágyékát, amikor....

6.rész-Mi jöhet még ezek után?

https://www.youtube.com/watch?v=FERw6gTBM_M
 
Egyik nap elmentem ugye a szüleimhez.....

 

Visszaemlékezés:

Épp szüleim háza előtt állok, majd mély levegőt véve belépek az ajtón. Mint mindig, a személyzet illedelmesen köszön, majd a nappaliba "küld,, mivel szüleim már ott várnak.

-Sziasztok!-köszönök és meghajolok. Anyám feláll és odajön hozzám megölelni.

-Szervusz fiam!...Hogy vagy?...Nem vagy túl sápadt? Eszel te rendesen?-kérdezi anyám, mint mindig.

-Köszönöm anyám, jól vagyok-ekkor pedig apám szólal meg. 

-Isten hozott fiam!...Kérlek ülj le, mert egy nagyon fontos dologról lenne szó-komolyságot vélek felfedezni hangjából, ezért úgy teszek ahogy mondja.

-Szóval, arról lenne szó, hogy mivel már elmúltál 18 éves és jövendőbelid is, arra gondoltunk, hogy az idén nyáron összeházasodhatnátok-ahogy ezt kimondta, a vér megfagyott ereimben és próbáltam magam türtőztetni. Mielőtt megszólalhattam volna anyám nyújtott felém egy fényképet.

-Ő lenne a mennyaszonyod, Kim Yura. Jelenleg nem tartózkodik otthon, majd körülbelül egy hónap múlva találkozhatsz vele.-mondta anyám. Ha tudná, hogy már ismerem. Még váltottunk pár szót, majd elhagytam a házat.

Visszaemlékezés vége

(Egyik felem örült, de a másik nem. Örültem, mert érzem, hogy minden alkalommal egyre többet érzek iránta, de a másik felem nem, mert tudom mire vagyok képes és féltem Yurát. Nem hátrálhatok meg, mert ő miatta lehetek idol. Amikor aláírtam a szerződést a cégnél az is benne volt, hogy ennyi idős koromban hozzá megyek valakihez, ezért csak a fiúknak kell elmondanom. Vajon mit szólnak majd hozzá?)

Miután elmondtam, hogy mi volt a szüleimnél mindenki ledöbbenve nézetek rám.

-Szóval, most mi lesz? Segítetek megkeresni Yurit?

Ekkor a semmiből Jimin megragadta a pólóm és a falhoz lökött.

-Még is, hogy a francba képzelted ezt? És miért Yurát rabolták el? Miért nem inkább téged vertek szét?!-kérdezte idegesen és láttam rajta, hogy nem sok kell ahhoz, hogy szarrá verjen.

-Gondolom azért Yurát rabolták el mert így akarnak bosszút állni rajtam, mert kiléptem a csapatból. Azt viszont nem tudom hogy hogyan tudták meg, hogy el kell vennem-mondtam nagy nehezen. Jimin elengedett és idegesen kezdett járkálni.

-Én tudtam, hogy Woon Yura-mondta Suga és mindenki ledöbbent.-Akkor tudtam meg, amikor fotózás után Jimin visszament az öltözőbe és véletlenül meghallottam a beszélgetésüket Yurával.

-Ez most komoly? Mind tudtátok?-kérdezte JungKook hármunkra nézve.

-És tudod, hogy hol lehet?-kérdezte Jimin.

-Nem biztos, de van egy tippem, hogy hol lehet. Régen volt egy ház, ahova az "ilyeneket,, vagyis azokat vittük, akik még szüzek voltak és miután megtörtént nem tudom kik eladták őket.-ekkor mindenki kissé félve és undorodva pillantott rám. Én is így gondolok madamra.

-És mennyi ideig szoktak ott maradni?-kérdezte egy kissé félve Rap Monster.

-Kb. Egy hónap. Két hétig csak vannak a lányok, majd "betanítják,, őket, hogy el tudják őket adni.

-És te is ezt csináltad??!!!-borult ki J-Hope.

-Tudom, nagyon szörnyű. Sajnálom.

-Jolvan, most ne ezzel foglalkozzunk, hanem találjuk ki, hogy hogyan hozzuk ki onnan Yurit -mondta Jimin.

5. rész-Mikor minden kiderül...

V szemszöge:

Nem hiszem el. Egész nap nem láttam Yurit. Vajon hol lehet? Még mindig Sugával van? Aish!!

Lépteket hallok az ajtó túloldaláról. Ezek szerint megjöttek. Belép az ajtón én pedig már nem tudom magam türtőztetni.

-Te mégis hol a francban voltál?-kérdeztem kissé indulatosan.

-Már megbocsáss, de mi jogon vonsz kérdőn?

Na itt szakadt el a cérna. Felálltam, neki nyomtam a falnak, csuklójánál fogva a falnak nyomom és hozzásimulok. Egyre közelebb hajolok hozzá és érzem, hogy egyre sűrűbben veszi a levegőt. Ekkor pedig ajkaira tapadtam. 

Yuri szemszöge: 

Ahogy ajkai hozzám értek bizsergető érzést keltettek. Próbáltam ellökni magamtól, de nem sikerült. Egy idő után megunta és az ágy felé kezdett tolni. Mikor az ágyhoz értünk rám nehezedett, ami miatt elfeküdtem az ágyon. Próbáltam ellenkezni, de nem sikerült. Kezeimet meg mindig, fejem fölé tartotta. Egyszer csak egy kattanásra lettem figyelmes. Elengedte a csuklóimat, de ekkor egy bilincset találtam rajta. Elkezdte kulcscsontomat csókolgatni és ujjaival pólóm alatt cirógatott. Ekkora már könnyeim patakokban folytak és már ellenkezni se bírtam. Nem jött ki egy hang se a torkomon. Épp vette le volna felsőmet, amikor találkozott a tekintetünk. Mint aki nem ért semmit, úgy nézett rám, majd a bilincset kinyitva és rólam felemelkedve felkelt és az ajtó felé vette az irányt.

-Sajnálom!-mondta és elment.

Hatalmas zokogásba törtem ki. Nem tudtam elhinni, hogy ez megtörtént velem. Hogy lehet V ilyenre képes? Nem tudtam egész este aludni. Az járt a fejem, hogy mi lett volna, ha...De inkább ezeket a gondolatokat elhessegettem. Szép lassan, de kissé remegve elaludtam.

Reggel ismét hajam simogatására keltem. Mikor megfordultam Suga szemeivel találkoztam. Ez mosolyra fakasztott. Nagyon örültem, hogy V nincs itt. Mint tegnap ma is először bementem a fürdőbe. Az a látvány ami fogadott borzalmas volt. Szemeim feldagadtak a sok sírástól és sminkem is elkenődőt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd mentem enni. Jin ma is kitett magáért.

Ma nincs semmi fontos program, ezért arra gondoltam elmegyek sétálni. Nagyon jó idő van. Felmegyek a "szobámba,, és felveszek egy fekete farmert szürke felsővel, egy oldal táskával. Belerakom a legfontosabb dolgokat és lemegyek. Elköszönök mindenkitől majd a fülest berakom a fülembe és elindulok. Egy közeli parkba megyek. Nincsenek túl sokan, ezért a gondolataimat szabadjára engedem. A tegnapi nap is eszembe jut, ami miatt könnyek gyűlnek a szemembe, de veszek egy mély levegőt és visszafolytottam.

Elkalandoznak a gondolataim a szüleimre, arra, hogy már lassan a csapat fele tudja, hogy lány vagyok. Gondolataimból egy furgon éles csikorgása ragad ki, amikor lefékez. Három férfi száll ki belőle és odajönnek hozzám. Épp futnék el, amikor az egyik megragad és lefog. A másik egy rongyot tart az arcomra. Ekkor pedig elnyom a sötétség.

V szemszöge:

Nem hiszem el, hogy este ezt tettem Yurival. Ez nem lehet igaz. Mivel nem tudtam tovább a házban maradni fogtam magam és a szokásos "báromba,, mentem. Rendeltem vhiskyt majd egyből lehúztam. Ez így ment több órán keresztül. Ekkor egy kar próbált felemelni. Homályos látásomból kifolyólag csak pár perc után tudtam kivenni, hogy ki is az.

Rap Monster

Valahogy sejtettem. A csapatból csak ő tudja a múltam és, hogy beteg vagyok. Igen, 14 éves koromtól psychológushoz járok. Kiskoromban apám verte anyukámat, volt amikor meg is erőszakolta és kínozta szex közben. Nagyon kicsi voltam és nem tudtam felfogni, hogy mi is történik. Egyik nap viszont mikor apám verte anyámat rendőrök lepték el a házat és apámat elvitték. Mai napig nem tudtam feldolgozni a történteket, a sérelmek pedig annyira megmaradtak, hogy van amikor együttlét közben is olyat művelek, amit amúgy nem tennék. Volt egy olyan időszakom is, amikor egy olyan bandába kerültem, ahol ez "elfogadott,, volt és ez miatt még jobban romlott az állapotom. Ezért mai napig járok psychológushoz, kevesebb sikerrel.
Nagy nehezen NamJoon-nak sikerült elvinnie az egyik 'dugi' helyünkre, amiért nagyon hálás voltam.

Másnap amikor felkeltem egy éles fájdalmat éreztem a fejemben. Felkeltem és átöltöztem, majd erőt vettem magamon és hazamentem.

Már mindenki az asztalnál ült és evett. Köszöntem és jobbnak véltem a szobámba menni. Nem volt senki sem bent, persze erre csak Yurit értettem. Bedőltem az ágyba, majd elkezdtem gondolkodni.

Yuri szemszöge:

Mikor felkeltem egy korom sötét szobában találtam magam. Kezeim megbilincselve, lábaim pedig le voltak szíjazva. A fejem mérhetetlenül fájt, végtagjaim pedig zsibbadtak. Nem tudtam, hogy hol lehetek. Ekkor pedig nyílt az ajtó. Egy idegen srác jött be, kb. 19 éves. Elhúzta a függönyöket, amiket eddig észre se vettem, majd az ágy mellé lépett.

-Látom felébredtél...-mondta, miközben a csuklómról vette le a bilincset és lábamat is eloldozta-Gondolom éhes vagy, mindjárt hozok ennivalót-ezzel pedig ki is lépett az ajtón.

Nagyon félek. Minden erőmmel azon vagyok, hogy felkeljek az ágyból, de mindenem zsibbad. Vajon keresnek már? A szüleim azt se tudják, hogy eddig hol voltam. A fiúk lehet azt gondolják, hogy feladtam és azért jöttem el. Most mi lesz velem? Miért pont engem raboltak el? Mit ártottam én nekik? 

Ekkor pedig nyílt az ajtó. Ugyan az a fiú jött be egy tálcával a kezében. Mivel nem tudom mozgatni a testrészeimet felültet az ágyon, majd elkezd etetni. Nem akarok enni, de nagyon éhes vagyok. Azt se tudom, hogy mióta feküd hetek itt. 

Miután ettem szerencsére kiment. Ettől a naptól fogva nem jött be a szobába, hanem csak az ajtó előtt hagyta az ennivalót. Mindig megnéztem, hogy be e zárta, hogy ki tudjak szökni ha nem. Csak sajnos nekem nincs ilyen szerencsém. Nem tudom, hogy most ennek örülnöm kéne vagy sem, hogy nem szólnak hozzám, nem foglalkoznak velem. Ez már lassan több mint egy hete így megy. Most mi lesz velem?

V szemszöge:

Több mint egy hete nincs hír Yura felől. Nagyon aggaszt az a tudat, hogy lehet azok rabolták el, akikkel régen "bandáztam,,. Újabb nap telt el az eltűnése óta, ezért úgy döntöttem elmondom a többieknek a dolgokat és segítséget kérek tőlük.

-Srácok! Kérlek gyertek a nappaliba, szeretnék mondani valamit-szép lassan mindenki jön és leülünk.

-Szóval Woon-ról lenne szó. Ő valójában...lány-mindenki döbbent tekintettel néz rám.-Mielőtt elment volna, este....olyat tettem amit nem kellett volna. Tudjátok...személységzavarral küzdök és különböző okokból psychológushoz járok.....-egy kicsit várok, hogy fel tudják fogni azt, amit az imént hallottak, majd folytatom.-Mivel Woon vagyis Yura itt hagyta a cuccait azt vonom le, hogy elrabolták....Régebben egy olyan bandához tartoztam ahol drogoztak, ittak, és brutális testi sértéseket okoztak.... 

Egyik nap elmentem ugye a szüleimhez.....

4.rész-Mi lesz most?

 

Most mi lesz velem? Két dolog történhetett. V meleg vagy rájött, hogy én vagyok Yuri....

Egyre jobban a falnak nyomott és szinte már egész teste rám simult. Már levegőt se mertem venni. Ekkor viszont egy lépéssel hátrébb ment és folytatta.

-Figyelj! Tudom, hogy lány vagy, Yuri -ahogy ezt kimondta a szívem is kihagyott egy ütemet.

-Kérlek ne mondd el senkinek! Könyörgöm! Főleg ne Jiminnek!-mondtam kétségbe esetten-Egy hónapot kérek, mivel akkor úgyis eltűnök az életetekből!

Egy darabig csak egymást néztük, nem szólalt meg. Majd megint előrébb jött.

-Mit kapok a hallgatásomért cserébe?-kérdezte és még közelebb hajolt.

-Akármit, bizonyos kereten belül -mondtam magabiztosan. Ekkor elhajolt és a szobában kereste a cuccomat, amit valahova ledobott.

-Tessék! Pakold ki a ruháidat nyugodtan, addig én lemegyek enni valamit. Nem vagy éhes?-kérdezte én meg nem tudtam mire véljem ezt a kedvességét.

-Köszi, de nem vagyok éhes.-mondtam, ő pedig már ment is.

Nem nagyon akartam kipakolni, ezért csak a legszükségesebbeket pakoltam. Nagyon nem jó, hogy sakkban tart valaki, az meg főleg, hogy V az. Nem tudom mire vélni ezeket a hangulat változásait.

Miután kipakoltam elmentem fürdeni. Nagyon jól esett ez után a nap után. Mikor visszamentem még nem volt ott V. Ennek egy kicsit örültem is. Mivel csak egy ágy volt jobbnak láttam megvárni és megbeszélni vele ki hol alszik. 

...

Már lassan fél órája ülök itt és még mindig nem jött vissza, én meg hulla fáradt vagyok!!!

-Te, hogy hogy nem alszol?

-Gondoltam megvárlak, de nem gondoltam volna, hogy ilyen soká jössz.

-Bocsi, nem tudtam, hogy vársz. De miért vártál meg?

-Mivel csak egy ágy van nem tudtam, hogy engeded e, hogy ott aludjak-mondtam kissé elpirulva, ő meg kinevetett.

-Te most tényleg ezért vártál?...Nyugodtan feküdj le, én is mindjárt jövök, csak lefürdök.

-Rendben-ezzel be is ment a fürdőbe.

Már majdnem elaludtam, amikor nyílt a fürdő ajtó. Fél szemmel odanéztem és mivel csak egy szál bokszerben állt jobbnak véltem alvást színlelni.

-Tudom, hogy nem alszol.....Még sose láttál senkit így?-kérdezte nevetését visszafogva. Ekkor már nem érdekelt semmi ránéztem. Bár ne tettem volna. Kocka hasa van, aminek a látványától is elájulnék, de most nem tehetem. Egy ideig elidőzött rajta a tekintetem, amit újabb kuncogással fogadott.

-Olyan szemét vagy!-mondtam, befordultam a fal felé és "bevágtam a durcit,,. Éreztem, amikor befekszik az ágyba. A szívem gyorsabban kezdett el verni. Egyszer csak azt éreztem, hogy hátulról átölel és testét nekem nyomja. Nagyon kényelmet len volt, mert egy kissé meredező ágyékát nekem nyomta. Próbáltam nem rá figyelni, hanem aludni.

-Milyen piros lettél!-kezdett gúnyolódni.

-Amíg nem nekem áll a farkam, addig ne szólj hozzám-mondtam és elértem a hatást, mivel egy kicsit távolabb húzódott. Ezután még pár perc és elaludtam.

Reggel amikor felkeltem V karjait észleltem magamon. Próbáltam úgy levenni a kezeit, hogy ne keljen fel, de visszahúzott magához.

-Hova akarsz menni?-kérdezte reggeli, morgós hangján.

-Gondoltam felöltözök és lemegyek enni.

-Inkább lefelé vetkőzz és engem falj fel!-mondta perverz mosollyal kiegészítve.

-Fasz fej!-mondtam és kiszálltam az ágyból. Elővettem a ruháimat, majd a fürdőbe zárkóztam.

Mikor végeztem lementem, ahol már a többiek ettek. Én is leültem közéjük, majd elkezdtünk enni.

-Ma egy fotózásunk lesz 11-kor.-mondta Rap Moon. Nagyon nem tetszik ez nekem. Most mit csináljak?

Végeztünk evéssel és mentünk készülődni. Hamar kész lettem, ezért addig lementem a nappaliba. Szép lassan mindenki megérkezett és elindultunk. 10-15 perc múlva oda is értünk. 

Bementünk és egy öltözőben a fiúk elkezdtek vetkőzni. Nem tudtam, hogy mit csináljak.

-Woon, te nem öltözöl?-kérdezi J-Hope. 

-De, csak egy kicsit rosszul vagyok. Ha nem haragszotok kimegyek a mosdóba.

Meg sem várva válaszukat megfogom ruháim és megyek a mosdóba. "Természetesen,, a fiúba megyek. Bemegyek egy fülkébe és dolgom végeztével csatlakozom a többiekhez. Mikor beérünk a terembe nem tudom mit csináljak. Mindenhol fotósok. A srácok beálltak a kamera elé. Én is odamentem, majd próbáltam a lehető legjobban csinálni. Alig vártam, hogy vége legyen, de ami ez után jött...

 

-Most pedig vegyétek le a felsőtöket!-mondta a fotós én meg már azon voltam, hogy kinyírom. Mindenki egy szó nélkül követte az utasítást én meg segítség kérő pillantást vetettem V-re. Vette az adást.

 

-Srácok, szerintem Woon-nak ez még túl korai lenne, meg ahogy tegnap láttam eléggé nyegle srác-mondta a fiúk meg helyeslően bólogattak. 

Megkönnyebbülve foglaltam ezután helyet az egyik székben. A fotózás többi részében már nem vettem részt, ezért mielőtt visszatértek volna a fiúk gyors átöltöztem. Épp vettem fel a felsőm, amikor nyílt az ajtó és Jimin jött be. Arc kifejezéséből kivéve felismert.

 

-Te tényleg Yuri vagy?- kérdezte ingerülten.

-Igen, de kérlek ne mondd el senkinek. - vallottam be neki. -A szüleinknek azt hazudtam, hogy egy hónapig táborban vagyok. Egy hónap múlva itt hagylak titeket, csak szeretnék előtte valami boldogságot okozni magamnak. Tudod, kis koromban is nagyon szerettem táncolni, amit szüleink nem néztek jó szemmel, a mai napig. Egy hónap múlva pedig hozzá kell mennem egy ismeretlen fiúhoz a kedvükért....Szóval, kérlek ne szólj senkinek-miután a végére értem, láttam, hogy nagyon el van merülve a gondolataiba.

-Rendben-mondta nagy nehezen.

-Tényleg??? Köszi, te vagy a legjobb bátyó!!!-mondtam miközben megöleltem. 

A többiek is jöttek pár perc múlva, majd elindultunk haza. Még néztünk pár filmet, utána meg mindenki ment aludni. Szerencsére V ma megkímélt, mert ő is elfáradt.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki simogatja a hajamat. Először arra gondoltam, hogy V az, de ő elment Jiminnel valahova. Nagy nehezen rendeztem látásomat, majd megfordultam.

Suga?? 

Nem tudtam mire vélni a dolgot.

-Szia. Bocsi, hogy felébresztettelek Yuri -nem hiszem el, hogy lehetek ilyen szerencsétlen! Már a fél banda tudja, hogy lány vagyok!-Ne aggódj, nem mondom el senkinek....Amúgy jól aludtál?

-Igen, köszi-mondtam egy kisebb fázis késéssel és összezavarodva.

-Amúgy csak szólni jöttem, hogy kész az ebéd....Ha gondolod gyere le-mondta és már ment is volna ki az ajtón, de visszafordult.

-Jut eszembe....Nincs kedved utána elmenni sétálni?

-Végül is miért is ne-egyeztem bele, majd kiment. Gyorsan rendbe szedtem magam és mentem reggelizni. V-n kívül mindenki ott ült. Nem nagyon foglalkoztam vele, inkább ettem és azon gondolkoztam, hogy hova is megyünk YoonGi-val. 

Lassan én is meg Suga is végeztünk, ezért felálltunk az asztaltól, felöltöztünk, elköszöntünk a többiektől és elindultunk.

Nagyon jól éreztem magam vele egész nap. Kiderült, hogy sok közös van bennünk. Nagyon jól sikerült ez a nap. Most is épp egy parkon megyünk keresztül hazafele menet.

-Köszi, hogy eljöttél velem ma...Tudod...-nem folytatta, hanem megállt és maga elé fordított.-Nagyon megkedveltelek és nem csak mint barátot.-hirtelen nem tudtam, hogy erre mit kéne mondanom, de ha tudtam volna se mondtam volna, mivel ajkait ajkaimhoz érintette. Hirtelen nem tudtam mit kéne csinálnom. Az eszem azt súgta, hogy nem szabad, de a szívem mindennél jobban akarta.

Végül a szívem győzött. Szenvedélyes csókban forrtunk össze, amit a levegőhiány szakított meg. A cipőm orrát kezdtem el vizslatni, amikor államat megfogva emelte fel a fejemet, hogy szemébe nézzek. 

-Én tényleg nagyon kedvellek-mondta miközben megölelt. Egy kicsit tétovázva, de viszonoztam az ölelését. 

Nagyon jól esett. Most éreztem életben először, hogy fontos vagyok valakinek és szeretnek. Azt akartam, hogy sose legyen vége ennek a pillanatnak. Szerencsére nem volt senki a parkban, mert ha lett volna a cikkek arról szólnának, hogy Suga meleg, mivel megcsókolt.

Ezután haza mentünk. Mivel már késő volt mindenki a szabályában volt. Elköszöntem Sugától a szoba előtt, majd benyitottam.

Egy mérges Taehyung fogadott az ágyon ülve.

-Te mégis hol a francban voltál?

3.rész-A döntés

 https://www.youtube.com/watch?v=FbZy98El8uw

Anyumék szerencsére otthon voltak ezért odamentem hozzájuk és feltettem nekik a kérdésem....

-Sziasztok! Szeretnék veletek beszélni-mondom és a nappaliba megyünk. Miután mindannyian leültünk, elkezdem mondanivalómat.

-Szóval csak engedélyt szeretnék kérni, hogy egy hónapra nyáron táborba mehessek.-mondtam és kifújtam a benn tartott levegőt. Azért nem az igazságot mondtam, mert akkor rögtön nemet mondtak volna. Most délutánonként is titokban megyek táncolni.

Láttam rajtuk, hogy gondolkoznak, ami jó jel. Végül apám megszólalt.

-Rendben!-ahogy ezt kimondta repdestem az örömtől. Türtőztettem magam, ezért csak egy puszit adtam mind egyikőjüknek, majd egy köszit mondva mentem fel a szobámba. Mivel már nagyon fáradt voltam nem mentem el zuhanyozni, hanem bedőltem az ágyba és elaludtam.

 

Az elmúlt két hét azzal telt, hogy tanultam és táncoltam. Szerencsére V sem szólt hozzám vagy ha akart, mindig megzavarta valami. Ez alatt az idő alatt vettem egy csomó fiús ruhát és fáslit is, meg egy kicsit levágattam a hajam. 

A meghallgatás időpontja pont a suli utolsó napjának a délutánjára esett. Nagyon sokat gyakoroltam rá. Remélem, hogy ezt az egy hónapot azzal tölthetem, amit szeretek.

Most épp utolsó órámon ülök és az osztály főnök jókívánságait hallgatom. Ekkor pedig egy a csengő hangjára lesz mindenki figyelmes, mindenki öröm kiabálásba és táncba kezd én pedig, mint akit kilőttek, rohanok a meghallgatás helyszínére.

Nem mondom, hogy kevesen voltunk. Mielőtt bementem volna az épületbe egy étterem mosdójába átöltöztem, majd bementem az épületbe. Megkerestem a meghallgatás termét majd vártam, hogy szólítsanak.

Egyszer csak nyílt az ajtó és egy kedves hölgy engem szólított. Felálltam és bementem a terembe. Imádkoztam azért, hogy V és Jimin se ismerjen fel. Az maga lenne a pokol. Szerintem nem vették észre, legalábbis a felismerés legkisebb szikráját sem mutatták.

-Szia! Rap Monster vagyok. Mire fogsz táncolni?-kérdezte kedvesen.

-Sziasztok! Kim Woon-ah vagyok és tőletek az N.O-rá -mondtam, majd Moon intett és elindult a zene. Nagyon élveztem minden pillanatát. Nem érdekelt már, hogy kik vannak körülöttem, hanem csak a zenére és a táncra koncentráltam. Mikor vége lett a számnak megtapsoltak, majd kimentem. Pár perc múlva ugyan az a nő jött ki, aki szólított minket, majd kihirdette az eredményt.

-Szeretném bejelenteni a győztest. Nagyon nehéz volt döntetni, végül a győztes....Kim Woon-ah -mondta és bekísért vissza a terembe. El sem hiszem. Ez most komoly?

-Szóval te leszel az új gyakornok. Egy hónapig velünk fogsz lakni és majd eldöntjük, hogy hozzánk vagy esetleg egy másik bandához csatlakozol e. Itt írd alá -mondta Rap Moon én pedig még mindig sokk hatása alatt voltam. Odamentem aláírni, majd még megbeszéltünk pár részletet és mentem haza. Nem volt otthon senki, aminek nagyon örültem. Felmentem a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba és elaludtam.

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. 

Gyorsan felöltöztem, majd lementem anyumékhoz elköszönni, mert egy teljes hónapig nem látom őket. Miután megvolt, elővettem a bőröndömet, belepakoltam a vett fiús dolgokat és a legszükségesebb nőit, hívtam egy taxit, majd lementem. Nem akartam, hogy sofőr vigyen, még a végén eljárna a szája. Mikor megjött a taxi beszálltam, majd megadtam neki a címet és elindultam. 

Már egy ideje mentünk, amikor megállt az autó. Kifizettem a taxist, majd nagy levegőt véve bementem. Lifttel felmentem az ötödikre, majd az ajtó előtt állva megnyomtam a csengőt. Egy darabig vártam, majd nyílt az ajtó.

-Ó szia. Már vártunk... Gyere csak be-mondta Suga.

Bementem majd a nappaliba vettem az irányt, mert mindenki ott volt. Mikor beléptem mindenki üdvözölt, majd elkezdtünk beszélgetni tök általános dolgokról. Kedvenc film, kaja, szín és egyéb dolgok. Ezzel el is ment a nap, én pedig kissé elfáradtam.

-Bocs srácok, de ha nem gond én akkor megyek, mert elég fárasztó napom volt-mondtam, de a többiek mintha egy kicsit lefagytak volna. Rosszat mondtam talán? 

-Tudod nincs vendégszobánk ezért valakivel egy szobában kell lenned-mondta Jin. Egy kicsit zavarban lehetett, mert a tarkóját vakargatta.

-Értem, de nekem jó itt a kanapén is.

-Dehogy is-mondta J-Hope-Jimin és Suga van egyedül. Nyugodtan válassz.-Ezt most komolyan mondta? Én válasszak?!! Ez nagyon kínos. Most mi a francot csináljak?

-Nekem tényleg jó lesz a kanapén is. Nem akarok zavarni-mondtam és éreztem, hogy egy kicsit elpirultam. Remélem a többiek nem vették észre. 

-Dehogy alszol a kanapén. Nekem elhiheted, nem épp az a legkellemesebb hely. Aludhatsz nyugodtan nálam. -mondta és karomnál fogva kezdett maga után húzni.

 Miközben mentünk azon gondolkodtam, hogy talán mégis jobb V-nél mint Jiminnél, mivel így kevesebb annak az esélye, hogy rájön ki vagyok valójában. Egy ajtó előtt megálltunk, majd cuccomat kezemből kivéve léptünk be az ajtón. A szobát kisebb sötétség borította be, ezért csak a Hold fénye által világított dolgokat láttam. V valahova ledobta a cuccomat, majd a csuklóimat megfogva az ajtónak nyomott és egy kicsit rám nehezedett. Egyre közelebb hajolt. Lehelete csiklandozta arcomat, szemével pedig hol a szemébe, hol pedig ajkaimat nézte ajkait harapva. A levegőt kicsit szaporábban vettem, magam sem tudom miért. Most mit kéne csinálnom? Rájött volna ilyen hamar, hogy ki vagyok?  

Most mi lesz velem? Két dolog történhetett. V meleg vagy rájött, hogy én vagyok Yuri....