Ma szerencsére kevés órám van, aminek remélhetőleg hamar vége lesz. Megyek be az iskolába és mint mindig, mindenki el van merülve a "csoportos társalgásba,,. Én sose voltam egy társaságnak se a tagja, talán ez annak köszönhető, hogy nem akarok a pletykákról, pasikról és főként nem a divatról beszélni. Eleget hallgatok ebből anyámtól.
Gondolkozásomból a csengő hangja ragad ki. Szerencsére már a terem ajtaja előtt állok, bár az sem baj ha elkések, mivel a tanárok annyira féltik az állásukat, hogy még ezekért sem szólnak.
Bemegyek a terembe és mint mindig, most is a leghátsó sorba foglalok helyet. Ekkor pedig belép a tanár és vele egy ismeretlen fiú is. Jól végigmértem a fiút, de nem mondhatni, hogy mindjárt eldobom az agyam. De úgy látszik az osztály többi része ép az ellenkezőjét gondolja.
-Szervusztok! Szeretném bemutatni az új diákot, Kim Taehyung - most, hogy mondja a tanár, eszembe jutott, hogy egyik nap mondta, hogy jön valaki az osztályba. Nem nagyon érdekelt, mivel arra gondoltam ő is olyan mint a többiek, vagyis beképzelt és nagyképű. Miután a tanár bemutatta az osztálynak, mondta, hogy foglaljon helyet. Ilyenkor utálom azt, hogy csak én ülök egyedül. Miközben felém lépdelt rám kacsintott, amit nagyon nem tudtam mire véljek. Végül jobbnak láttam nem foglalkozni vele. Leült mellém és nem szólt hozzám, aminek nagyon örültem, bár lehet csak azért, mert a tanár egyfolytába minket nézett. Az óra nagyon hamar eltelt és már csak azt vettem észre, hogy kicsöngettek. A tanár nem húzta az időt, hanem már rohant is ki az osztályból, amit meg is értek.
-Szia cica. Hogy hívnak? Én Kim Taehyung vagyok. Remélem jól kijövünk egymással -mondta egy csibészes mosollyal én meg azt hittem, hogy ott hányom el magamat. Ekkor lépett oda hozzánk az osztály ribanca vagy kurvája nem tudom. Attól függ... Azt híresztelik, hogy mostanság már pénzért "csinálja,,. Mindegy.
-Helóóóka! Lucy vagyok! És te?- kérdezte azzal a vinnyogós hangjával én meg azt hittem falra mászok. Megnéztem, hogy mennyi idő van még a szünetből és mivel még volt kimentem a mosdóba. Bár lehet nem kellett volna. Bementem az egyik fülkébe, elintéztem a dolgom, majd amikor kiléptem majdnem szív infarktust kaptam. Lucy lépett oda hozzám pár csatlósával.
-Idefigyelj! Ajánlom, hogy tartsd magad távol V-től!
-Na idefigyelj kis csillag. Engem egyáltalán nem érdekel az a mitugrász meg az se, hogy hiányod van és ki a célpontod. De én most léptem. Szia-nyersen fogalmaztam, de nem érdekel. Eddig sem voltam oda az elegáns beszédért, főleg nem ilyen helyzetekben.
Ezzel pedig kiléptem a mosdóból. Csendes típus vagyok, de ha valaki kiakaszt nem tudom magam türtőztetni, amit a szüleim is gyakran szóvá tesznek. Amikor visszatértem a terembe már csak azt vettem észre, hogy a helyemen Lucy ült Taehyung mellett. Nem is érdekelt az, hogy ki mellett, de az az én helyem már lassan 4 éve. Igen, ez az utolsó évem.
-Már megbocsáss, de ez az én helyem. Ezt pedig te is jól tudod nem?-kérdeztem kissé ingerülten.
-Tényleg, de nyugi. Most az egyszer kivételt tehetnél nem?
-Nekem mindegy, hogy, hogy akarod felszedni ezt a gyereket, de nem lehetne, hogy tőlem a legtávolabb? És kérdésedre válaszolva nem, nem akarok kivételt tenni. Inkább mindketten üljetek el, az lesz a legjobb!
-Milyen feszült valaki! És még te mondod, hogy nekem van hiányom? Ribanc- na most szakadt el a cérna.
Mielőtt észbe kaphattam volna már lendült a kezem és az arcán csattant. Mivel nem volt már sok kedvem törin maradni, összeszedtem a cuccaimat és indultam haza. Előtte még el kellett mennem levezetni a feszültséget (később részletezem), majd hazamentem.
Mivel nem találtam otthon senkit, mentem is a szobámba. Leraktam a cuccomat, majd épp akartam az ágyra feküdni, de egy ruhát találtam rajta. Gondolom ezt kell majd felvennem a patiryra. Nincs sok kedvem hozzá.Főleg nem ezek után. Elmegyek fürdeni, majd kivasalom a hajamat, felrakok egy kis sminket, majd felveszem a ruhát. A ruha egybe részes, comb középig érő, testhez simuló, fekete, v alakú kivágással. Mellé egy arany színű nyaklánc és karkötő, végül pedig egy fekete magassarkú. Ez kb. másfél óráig tartott, ezért már nem volt időm semmire, mentem szüleimhez.
-Sziasztok!-köszöntem, mikor leértem a lépcsőn.
-Szervusz kincsem! Nagyon csinos vagy a ruhában. Tudtam, hogy jól fog állni -hát persze, ilyenkor is anyunak a ruha a legfontosabb, de ezt már csak elengedem a fülem mellett. Még beszéltünk pár szót, majd indultunk is. Nem tudtam semmit. Hova , kihez, miért, milyen alkalommal megyünk? Végül kiderült, hogy egy társ cég vezetőjének a fia most futott be a szórakoztató iparban és őket (mivel egy bandában énekel, táncol) "ünnepeljük,,. El tudom képzelni, hogy a társaságnak a fele azt se tudja mire vannak meghívva, mindenki csak újabb kapcsolatokat szeretne létrehozni és senkit se érdekel a banda, a banda tagjai pedig beképzelt hülyék lesznek. Hát igen, már csak ez hiányzott. Mintha nem lenne ez a nap így is szar. Nem?
Gondolataimat az autó fékezése szakított meg. Kiszálltunk, majd befelé mentünk. Mindenki beszélgetett, megjátszotta magát. A "házigazda,, köszöntött minket, míg mindenki ránk figyelt egy percig. Sok nő megvetését, kanos fiúk vágyakozását és egyéb pillantásokat kaptam. Miután megvolt az üdvözlés próbáltam elvegyülni a tömegben, ami nagy nehezen, de sikerült. Nagyban válogattam a sütik közt, amikor a banda fellépett a színpadra, majd elkezdtek énekelni. Hát mit ne mondjak, tényleg tetszett, de valahogy a sütik jobban bejöttek, ezért nem is néztem rájuk. Miután vége lett a számnak mindenki tapsolt még ha nem is tetszett nekik.
Épp nyúltam volna ekkor a kiválasztott sütimhez, amikor két kart éreztem derekam köré fonódni. Hirtelen lefagytam, majd megfordulva próbáltam magamról lehámozni, amikor észrevettem kié is a két kar. Nem másé, mint....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése