2/1-Vissza a hétköznapokba...

3 hét múlva:

Ezt a három hetet Taehyung társaságában töltöttem. Egy pillanatra sem váltunk el egymástól. De mivel vége lett a nyári szünetnek, vissza kell térnem a hétköznapokba. V-nek és a srácoknak mostantól nagyon sokat kell próbálniuk, mivel nemsokára egy új dallal bővítik albumukat. 

A múlt tanévben egy kissé híres fősuliba jelentkeztem és fel is vettek. Igaz, nem nagyon volt más választásuk, mert kitűnően zártam az évet.(ego azért ott van)

A fontosabb dolgokat már megvettem és a beiratkozáson is túl vagyok. Az osztály főnököm 20-as éveiben járhat és szerintem eszméletlenül vonzó. Azt se tudom mi a neve, mert amikor kezet fogtam vele lesokkoltam. Nagyon jó fej és kíváncsian várom az elkövetkezendő éveket.

Igen, van férjem és ilyeneken gondolkodom. De ezzel nem csalom meg nem? Minden esetre nemsokára visszatérnek unalmas napjaim és kevesebbet tudok majd találkozni Tae-val. Ez talán a legrosszabb.

Első nap:

Hamar eltelt az a pár nap, ami a szünetből maradt. Reggel ébresztőm hangjára keltem. Mivel tökéletesen szerettem volna kinézni időben felkeltem, letusoltam és rendbe szedtem magam. Ezután lementem a konyhába és ettem pár falatot, majd elindultam.

...

Megkerestem az első órám termét és bementem. Mindenki társalgott valakivel, én pedig helyet foglaltam a leghátsó padban. Ekkor pedig egy nagyon helyes srác lépett be az ajtón. Fekete, kopott farmer, fehér póló és a haja tökéletesen beállítva. Viszont meglepettségemre azt vettem észre, hogy az én padomhoz tart. Lélegzet visszafojtva néztem közeledő alakját. Leült mellém és elővette könyveit.

"Szia. Oh Sehun vagyok"mondta egy széles mosoly kíséretében, amitől szinte libabőrös lettem.

"Szia. Én Kim Yuri vagyok."fogtam vele kezet, mikor megpillantotta a gyűrűmet.

"Látom már foglalt vagy. Nagy kár" Ez most komoly? Erre mit kéne mondanom?

Végül csak mosolyogtam rá mint egy hülye, majd csengettek és belépett a tanár. Nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudom miért. Lehet a két szeri találkozás miatt. 

"Sziasztok. Kim Jongin vagyok. Én leszek az osztály főnökötök. Remélem jól kijövünk majd egymással. Először szeretném közölni, hogy szerdától a következő hét szerdáig táborozni megyünk. A jelentkezést holnapra kell leadni...." mondott még információkat, de nagyon nem érdekelt. Két okból is. Sehun tekintetét egész végig magamon éreztem és a tanár is szinte minden pillanatban engem nézett miközben beszélt. Tekintete sokat mondó volt, én pedig elvesztem szemeiben.

Gondolkodásomat a csengő hangja zavarta meg. 

"Yuri, nincs kedved eljönni a jövő pénteki bulimra?" kérdezte én meg nem tudtam mit mondjak. El akarok menni, de nem tudom V mit szólna hozzá. Bár biztos próbája lesz, de nem hinném, hogy lelkesen fogadná. A másik meg, hogy el se jöhet velem, mert szinte az egész bagázs rajta lenne.

"Majd még meglátom"ezzel pedig le is zártam a beszélgetést.

A nap további része hamar elment. Már csak azt vettem észre, hogy az utolsó óráról is kicsöngettek.
Épp kifele jövök az iskolából, mikor észreveszem, hogy V írt.

Lehet, hogy nem tudok időben érted menni. :( Sajnálom.
V

Rendben. :)
Yuri

Hát igen. Sajnos ez mostanában egyre sűrűbb, amit meg is értek, de nagyon rosszul esik.

"Yuri" szól valaki. Megfordulok és Sehun mosolygós arcával találkozok. "Merre mész?"

Balra mutattam.

"Én is arra megyek. Mehetünk együtt?"

"Persze"

Nagyon jól elbeszélgettünk út közben. Már rég nem éreztem magam ilyen jól, mint most vele. Kiderült, hogy csomó minden közös bennünk. Azt is eldöntöttem, hogy elmegyek a bulijába is. Egészen hazáig kísért.

Elköszöntem tőle, majd beléptem az ajtón. Ekkor egy kissé mérges Taehyung-val találtam szembe magam.

"Ki volt az a srác?"

"Osztály társam. Mert?"

"Látom nagyon jól kijössz vele. Nem is érdekelt az, hogy érted megyek e vagy sem"

"Miért nem érdekelt? Amúgy is én lehetnék kiakadva, hogy sosem érsz rá semmire. Mindig egyedül vagyok. Még Lucy-val is többet vagyok!"

"Hát nem úgy néz ki mintha zavarna. Legalább most akkor már ezzel a mitugrásszal is lehetsz" mondta és kiviharzott a lakásból.

Sajnos ezek a veszekedések is egyre gyakoribbak. Mikor elmegyünk valahova és ránézek egy fiúra már elkezd balhézni. Nem értem mire jó ez. Sehun-nal még félreérthető helyzetbe sem kerültem. Annak pedig örülök, hogy elmegyek a bulijába. Az sem érdekel, hogy V mit gondol.

Mivel ez volt az első nap nem attak leckét. Nem csináltam semmi különöset délután. Ettem, tv-t néztem, majd elraktam magam holnapra. 

Másnap egy ajtó csapásra keltem. Gondolom V jött haza. De mégis hol a francban volt eddig?!
Mivel már 7:03 volt felkeltem, elintéztem reggeli teendőimet, majd V-t figyelmen kívül hagyva mentem el suliba. 

Mikor beléptem a terembe mindenki a holnapi kirándulásról beszélt. Sehun már a helyén ült és én is csatlakoztam hozzá.

"Szia. Hogy vagy?"

"Jól, köszi. Te?"

"Én is. Nagyon csini vagy ma"kacsintott rám, én pedig éreztem, hogy elpirulok"Jössz  táborba?"

 

"Persze. Te?"

"Aha. Ülünk egymás mellé a buszba?"

"Hogyne"mondtam mosolyogva, majd belépett a tanár.

"Szervusztok. Elmondom a holnapi nappal kapcsolatos információkat. Az erdőbe megyünk. Mindenki hozzon magával megfelelő felszerelést. Három ház van, benne négy szobával és két fürdővel. Mivel nem nagyon szeretnék variálni, mindenki a pad társával kerül egy szobába"ekkor Sehunra néztem, aki egy perverz mosolyt intézett felém.

"Azt hiszem hosszú lesz az éjszakánk"mondta én pedig nem tudtam mire véljem. Sehun eddig miért mutatta a jófiút? De nekem ott van Tae. Az csak egy dolog, hogy most összevesztünk, de én szeretem.

Már nem figyeltem nagyon oda arra amit a tanár mondott. Nem nagyon érdekelt. A nap további részében pedig próbáltam távol lenni Sehun-tól.

Ekkor pedig rezgett a telefonom.

Sehun: Nem jó ötletnek tartod?

 
Én: Mint tudod, nekem férjem van.

 
Sehun: Engem nem zavar. ;-)

 
Én: Engem viszont igen. És ha lehet kerüljük el egymást.

 
Sehun: Ez lehetetlen több szempontból is.